A Magyar Kultúra Napja orosházi programsorozatának meghívójában az utolsó bekezdés tesz említést Gyurkó Brigitta gyermekeknek szóló zenés műsoráról. Ez a családi örömzenét felmutató előadás több mint méltó zárása volt az idei, soknapos programfüzérnek.

Az előadók és a Justh Zsigmond Városi Könyvtár „Gyermekdalok közösen" címmel láttak vendégül sok-sok óvodást a gyermekkönyvtárban. Törköly József, aki maga is a könyvtárban dolgozik (amúgy a Vízió és a Folkográfia együttes tagja), felesége, Gyurkó Brigitta (aki könyvelő „civilben", s régen a Dili-dal együttesben énekelt) és gyermekük, Törköly Márton ideiglenesen Mezőkovácsházán „állomásozó" középiskolai tanuló (a Black Band frontembere, mellesleg dalszerző) alkotta a zenekart. Ha újra kezdenénk bemutatásukat, úgy írnánk le, ahogy maguk is bemutatkoztak a gyerekeknek: Jocó (szintetizátor), Brigi (ének és gitár), valamint Marci (basszusgitár).

Törköly József, Gyurkó Brigitta és Törköly Márton

Ha rendezvényszervezők eljárnának ilyen műsorokra, kétség nem férhet hozzá, felfedezték volna maguknak ezt a kis együttest. Zenei teljesítményükért éppen úgy, ahogy előadói kvalitásaikért. (Talán egyszer a „munkanélkülivé" lett, pályázaton nyert, sok száz gyerekkel megtöltött mobil lelátó előtt is ott állhat ez a trió, hogy ugyanilyen forró hangulattal örvendeztesse meg a hallgatóságát.) A könyvtár igazgatója, Hotoránné Fekete Gabriella a háttérbe húzódva maga is végighallgatta, nézte a produkciót - valami azt súgja, hogy ő már előre pontosan tudta: ez lesz a végeredmény.

A dalok hatása alatt...

Miután - akkor maradjunk a gyerekekben rögzült elnevezésnél - Brigi a hangszerekről elbeszélgetve feloldotta a hallgatóság minden szorongását, feszengését, megkérdezte:

- Szerettek énekelni?
- Igeeen! - harsogták kórusban a gyerekek. Majd a beállt csendben egy cingár és őszinte leánykahang megjegyezte:
- Én nem...

Az ezt követő kacagás már megmutatta: jókedvben nem lesz hiány.

S ami ezután jött, csak címszavakban idézhető. Halász Judit alakját vetítette elénk az első dal: „Játsszunk együtt!" A végén taps, sikongás, mint egy igazi könnyűzenei koncerten. Aztán Helikofferrel indultak tovább, menetrendszerűen megérkezett a Bóbita is, csaknem minden gyerek együtt fújta a zenekarral (és az óvó nénikkel), végigtapsolta a számot. Paff, a bűvös sárkány nyomába A kicsi krokodil lépett. S amit minden gyerek tudott: elénekelték a Micimackót. Valamennyi számnak nagy sikere volt: az Icipici házikónak, a Dióbél bácsiról szóló dalnak is. (Érdekes, itt tűnt fel igazán, mennyire szépen énekelnek a lányok és a fiúk.) Aztán a bohócról énekeltek, el is mutogatták a számot - tapssal kísérve mindezt. Amikor felcsendült a Három kívánság, úgy érezhettük: angyal szállt át a terem fölött.

Jobbra, hátul: Hotoránné Fekete Gabriella

Brigi megkérdezte: akad-e a jelenlévők között olyan, aki éppen e napon ünnepeli a születésnapját? Egy kislány, Beatrix, aki addig is igen lelkesen vette ki részét a közös zenélésből, felemelte a kezét. Neki szólt a többiek „Boldog születésnapot!"-ja... S felcsendült az utolsó (előtti) dal: „Ha jó a kedved". Utolsó előtti, mert a gyerekek közfelkiáltással megszavazták: jöjjön egy ráadás.

Amikor a felnőttek kijöttek, olyasmi juthatott az eszükbe: ezt az egy órát követően jobb emberek lettek. S joggal állapíthatták meg: ismét egy olyan értékre bukkantak Orosházán, melyről sokuknak nem volt tudomásuk.

Kicsit jobbra, közel, rózsaszín csizmácskában: Beatrix, a "szülinapos"